A település és környéke már az őskorban is lakott volt. Őskori kőeszközök, a rómaiak korából, avar korból való leletek kerültek itt a felszínre. A falu elnevezése (a Császár főnévre vezethető vissza) személynévből ered.
Császár neve oklevélben, nemesi névben 1233-ban szerepel első ízben.
Múltja igen gazdag, a régészek egymást követő korok számos emlékét tárták fel – a kőkorszaktól kezdődően. Az avaroktól származó övveretek vagy római maradványok egyaránt utalnak lakott településre.
A 16. század elején már népes falu volt.
A Bécs ellen vonuló török hadak 1529-ben felégették a falut, de lakói újraépítették. 1543-ban a Székesfehérvárt ostromló tatárok pusztították el. 1570-ben a török összeírás faluként említi, tehát lakott volt. A tizenöt évig tartó török háborúk alatt ismét elpusztult. Utána a Bedeghy Nyáry család telepíti be 1618 körül református magyar jobbágyokkal. A 17. század végén megindult vallásüldözések alatt református papja, Szilvási István 1675-ben a nápolyi gályákon lelte halálát.
A török háborúk alatt romossá vált középkori katolikus templomát a reformátusok kijavították és használták. A katolikus egyház 1724-ben való megalakulása után Esterházy József 1747-ben a régi templomot elvette a reformátusoktól, de megengedte nekik, hogy helyette újat építsenek. A reformátusok mai templomukat 1748-ban emelték. A mai katolikus templom a régi helyén, Fellner Jakab tervei alapján, 1775-ben épült fel.
A 19. században több elemi csapás érte a települést, 1819-ben földrengés rongálta meg, 1843-ban, majd 1861-ben tűzvész pusztította el.
Az első világháborúban 94 katona halt hősi halált. Emlékükre 1929-ben emeltek hősi emlékművet. 1919-ben a proletárdiktatúra ellen fegyveres felkelés tört ki. A felkelés leverése után Wohlmuth Ferenc plébánost kivégezték.
A második világháború harcai 1945. március 19-én véget értek a falu területén.
1948-ban megalakult a termelőszövetkezet. A szövetkezet az 1970-es évek végén nagyarányú szőlőtelepítésbe és borfeldolgozásba kezdett, amelynek eredményeként hatékonyan gazdálkodott. A rendszerváltozás után a termelőszövetkezet részeire szakadt, s gazdasági társaságokká alakult.
Az emberek egy része a helyi vállalkozásokban dolgozik vagy mezőgazdaságból él, de sokan eljárnak a környékbeli városok üzemeibe is.
